Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


30 évesek lettünk! (forrás: multi lingua.hu)

2012.05.23

30 évesek lettünk!

"Elsők voltunk Nyugat-Európában"

A Multi-Lingua egyik alapítója szerezte meg a külföldi fordítási piacot

Egy jó ötlethez néha csak egy szikra kell, a megvalósításhoz azonban kitartás – és szerencse. Ilyen szikra volt Boros Ferencnek, a Multi-Lingua fordítóiroda egyik alapítójának ötlete is: értékesítsék a fordítási szolgáltatást nyugat-európai megrendelőknek. Az elképzelést meg is valósította és sikerre vitte – később azonban kivált a Multi-Linguából, és saját cégével folytatta tovább ugyanezt a tevékenységet.



Ön alapítóként volt jelen a Multi-Lingua „bölcsőjénél”. Milyen apropóból és kikkel alakult meg harminc évvel ezelőtt a Multi-Lingua fordítóiroda?

A Multi-Lingua abból a felismerésből jött létre, hogy igazán jó minőségű, szakemberek által készített fordításból nagy hiány mutatkozott akkoriban Magyarországon. Az abban az időben létező két állami cégen kívül – az egyik az OFFI volt, a másik a Budapest Tourist fordítóirodája –, csak egy fordító és tolmács munkaközösség létezett, semmi más. A Multi-Linguát az ELTE mellett működő Tolmács- és Fordítóképző végzős hallgatói alapították 1982-ben, köztük voltam én is, abban az évben végeztem ott. Engem néhány hónappal a megalakulás után hívtak, akkor már csírájában létezett a cég, de közösen indítottuk el és építettük fel a fordítóirodát. Az akkori lehetőségek szerint gmk (gazdasági munkaközösség) formájában működött a cég, Tanos László és Klein Miklós voltak – és még egy-két ember, akik nagyon rövid ideig voltak tagok – a tulajdonképpeni alapítók. Én röviddel a csatlakozás után új üzletágak kifejlesztésében vettem részt.



Melyek voltak ezek az üzletágak?

Ha jól meggondoljuk, akkor két üzletágról van szó, mert a kezdettekkor, amikor én csatlakoztam, a Multi-Lingua fordítással még gyakorlatilag nem foglalkozott, fő profilja a tolmácsolás volt. Úgy gondoltam, hogy a tolmácsolás nem túlságosan kifizetődő tevékenység, és javasoltam, hogy kezdjünk el fordítani is.



Hogyan szereztek fordítási megrendelést?

A klasszikus módon: jártuk a várost, végigmentünk az utca egyik oldalán, azután a másikon, és ahol cégtáblát láttunk, oda bementünk. Ma már így nem jutnánk be sehova, akkoriban még az embert egészen másként fogadták. Akkor, ha az ember be akart menni egy céghez, akkor bement, megtalálta a megfelelő embert és kapott is munkát. Természetesen a megrendelők nagy része állami cég volt, hiszen akkor még nem voltak magáncégek. Emlékszem, a Roosevelt téren volt a Tervhivatal, ahova szintén bementem. Az egyik íróasztalnál ült egy joviális úriember, akinek egy töltőtoll volt a kezében. Amikor elmondtam, hogy mi egy magán-fordítóiroda vagyunk és szeretnénk munkát kapni, akkor lecsavarta a töltőtollja kupakját, áthúzta az előtte lévő papírt, ami épp egy fordításmegrendelés volt az OFFI részére, és minket bízott meg a fordítással. Azután még hosszú évekig rendelt nálunk, ha jól emlékszem, Hárs elvtársnak hívták.



És mi volt a másik üzletág?

Ez a történet egy évvel az alapítás után, 1983-ban kezdődött és végül nagy üzleti siker lett. Akkor vetettem fel azt az ötletet, hogy próbáljunk külföldön érvényesülni. A főpostán kikértem a bécsi telefonkönyvet, kikerestem belőle az osztrák fordítóirodákat, és mindegyiknek írtam egy levelet. Egyetlen válasz érkezett, az akkor legnagyobb osztrák fordítóirodától. Velük nagyon szoros együttműködés alakult ki, és közben rendszeresen kijártam Ausztriába, felépítettem más kapcsolatokat más fordítóirodákkal is. Később már nemcsak a fordítóirodákkal, hanem közvetlenül a fordítást megrendelő cégekkel vettem fel a kapcsolatot. Az üzlet beindult, és egyre sikeresebb lett. Ez egy fantasztikus korszak volt, konkurenciánk szinte nem is volt. Kelet-Európában egyáltalán nem volt, Nyugat-Európában pedig azért nem, mert főleg kelet-európai nyelvekre fordítottunk. Ebben az időszakban a nyugati ipar egyre inkább terjeszkedett Kelet-Európában, és mi a kelet-európai szállítások során felmerült fordítási és tolmácsolási igényeket elégítettük ki, főleg kelet-európai nyelvekre és legfőképpen oroszra. A legnagyobb, azóta is működő osztrák vállalatoknak a teljes fordítási igényét mi láttuk el. Mikor 1989-ben szétvált a Multi-Lingua, ezt a külföldi piacot én vittem tovább a Multi-Datával, és egész a 90-es évek közepéig alig volt konkurenciánk.



Ön tulajdonképpen, mint Multi-Data kivált a Multi-Linguából?

A Multi-Lingua valójában egy több cégből álló, nagyon szorosan együttműködő cégszövetség volt azonos tulajdonosi körrel…



Tehát először volt a Multi-Lingua… és még ma is él, csak közben átalakult?

Az első megalakult cég a Multi-Lingua volt, az összes többit egy-két évvel ezután hoztuk létre. Volt egy Inter-Lingua nevű cégünk is, majd létrejött a Multi Kisszövetkezet is, volt olyan időszak, amikor a Multi-Lingua négy cégből állt. A Multi-Data mint cég, 1984-ben jött létre, de mivel mindegyik cégnek ugyanazok voltak a tulajdonosai, mindegyikünk úgy tartja, hogy ’82-ben alakultunk. Különböző üzletágakra jöttek létre ezek a cégek, például az Inter-Linguával kezdtem a külföldi piacon megjelenni. A Multi-Datát azért hoztuk létre, mert szerettünk volna számítástechnikai tevékenységgel is foglalkozni, de egy év után kiderült, hogy ebben nem vagyunk versenyképesek. A Multi-Data azonban már rögtön a megalapítás után a Nyugat-Európából vállalt fordítási tevékenységet is végezte, és amikor ez a cégszövetség szétvált, én folytattam ezt tovább a Multi-Datával.



Mi volt az oka, hogy 1989-ben úgy döntöttek, külön utakon folytatják tovább?

Az alapító Tanos László más tevékenységbe kezdett, és szerette volna, ha az összes cég azzal foglalkozik, mi viszont nem akartuk a fordítást feladni, és úgy döntöttünk akkor, hogy mindenki folytatja tovább a saját üzletágát az általa vezetett cégben vagy cégrészben…



…most már konkurensként. Ez a tény milyen hatással volt a személyes kapcsolatokra?

Az üzleti kapcsolat természetesen teljesen megszűnt, de a személyes kapcsolat továbbra is megmaradt. Végső Lászlóval, a Multi-Lingua vezetőjével továbbra is jó kapcsolatban vagyunk, hiszen mindketten alapító tagjai vagyunk a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének, ahol az üzleti kapcsolat megszűnése után is együtt dolgoztunk szakmai területen, egészen addig, amíg én ki nem léptem az egyesületből. Még konkurensek sem nagyon vagyunk, hiszen a Multi-Lingua más piaci szegmensben dolgozik.



Miért lépett ki az egyesületből?

Szerettem volna kialakítani a fordítási szakmában egy olyan egységes elszámolási rendszert, ami a legtöbb szakmában van, és ami biztosítja, hogy átlátható és egyértelmű legyen a fordítóirodák árajánlata. Az elszámolás módja még ma is nagyon heterogén, és ez esetenként félrevezetheti a megrendelőt.



Úgy tudom, hogy karakteralapú és szóalapú elszámolás létezik…

…és létezik sor alapján, valamint akkoriban volt oldal alapján történő elszámolás is. Éppen ebben láttam a problémát, hiszen nem mindegy, hogy egy oldal 1000 karakterből, vagy 1500 karakterből áll. Úgy gondoltam, hogy szolgáltatásban és minőségben kell versenyeznünk, nem az eltérő elszámolási rendszerrel, ami a megrendelőt gyakran félrevezeti. Az egységes alapon történő elszámolást nem tudtam elfogadtatni, ezért úgy döntöttem, hogy nem küzdök tovább. Először az etikai bizottság elnöki posztjáról mondtam le, majd kiléptem. Épp a napokban kértem ismét a felvételemet, sok-sok év kihagyása után.



Térjünk vissza még egy kicsit a rendszerváltás-cégváltás évéhez. Tehát 1989-től Ön a Multi-Datával hajózott tovább a nyugat-európai vizeken. A kezdeti sikeres évek hogyan folytatódtak?

A már kialakított üzleti kapcsolatokkal folytattam tovább a tevékenységet, később megjelent a konkurencia is, de Magyarországon még most is kevés olyan cég van, amelyik hasonló mértékben nyújtana fordítási szolgáltatást külföldön. Ma már nem csak Nyugat-Európában, hanem globális szinten szolgáljuk ki a megrendelőket – és már nem Multi-Data, hanem espell néven működik a cég.



Újabb átalakulás történt?

A Multi-Datát még 2008 elején az öcsémmel eladtuk az espell csoportnak, de a cég tovább létezett az espell csoporton belül, amely azonban éppen ez év elejétől beolvadt a Multi-Datába, és a Multi-Datát átnevezték espellnek. Az espell azért tartotta meg a Multi-Datát, mert a piacon jó híre volt és az egyik legrégibb, nagy hagyományokat felmutatni tudó iroda volt. Én félgőzzel továbbra is szolgáltatás-értékesítési tevékenységet végzek az espellnél.



Sok változás történt az elmúlt harminc év alatt a Multi-Lingua és a belőle alakult cégek életében. Ennyi idő távlatából mindig izgalmas visszatekinteni a kezdetekre. Amikor belevágtak a „vállalkozásba”, milyen körülmények között dolgoztak, milyenek voltak akkor a lehetőségek?

Szinte mindegyikünk a Fordító- és Tolmácsképzőn végzett, szaktudásban tehát nem volt hiány. A Multi-Lingua akkori fordítói köre ma a magyarországi fordítók krémje. Legtöbbjük Brüsszelben dolgozik vagy tanít. Eszközben, felszerelésben viszont jelentős hiányban szenvedtünk. Egy mechanikus írógépen kívül gyakorlatilag nem volt semmink, és egy 40 négyzetméteres bérelt irodában dolgoztunk. Az akkori technikai lehetőség szerint gépelve adtuk le a fordításokat a megrendelőnek. Egy gépelt szövegen nem lehet módosítani, a lektorálást kézzel végeztük, majd egy gépírónő újragépelte a már legépelt és kézzel javított szöveget, ez volt a kész fordítás. A számítógép volt az, ami forradalmasította a munkánkat. Az első számítógépünket egy osztrák kapcsolat révén 1984-ben kaptuk, akkor tárult fel előttünk a számítógépes szövegszerkesztés lehetősége, és ebbe nagyon hamar beleszerettünk. Persze gépünk csak egy volt, ami éjjel-nappal ment, ezen a legfontosabb munkákat készítettük. Ennek még semmi köze nem volt a mai személyi számítógépekhez, egy Philips szövegszerkesztő gép volt. Azután ahogy fejlődött a technika, úgy kezdtük el a fordítással kapcsolatos egyes feladatokat számítógépen végezni. 1986-tól sikerült beszereznünk néhány IBM alapú számítógépet. Egyik kollégánk felismerte, hogy a számítástechnika alkalmazható a fordítási feladatok racionalizálásához, és készített egy programot, ami tulajdonképpen a mai fordítástámogató szoftverek alapötletét is adta. Minden szakszövegben vannak ismétlődések, és az általa akkor fabrikált szoftver alkalmas volt arra, hogy a szövegben felismert ismétlődéseket kimutassa. Így amit egyszer lefordítottunk és ismétlődött, azt nem kellett újra lefordítani. Ilyen alkalmazásunk már 1990-ben volt.



Megelőzték a Tradost és a Wordfastot?

Akkor még se Trados se Wordfast nem volt. A Trados néhány évvel később került a piacra, persze már sokkal többet tudott, mint az általunk használt nagyon szerény alkalmazás. De mi is tudtuk már akkor, hogy milyen irányban kell továbbfejlődni, amit az élet azóta igazolt.



Fel tudna idézni néhány nevet a Multi-Lingua alapítói és későbbi vezetői, illetve fordítói közül?

Nagy szeretettel és hálával gondolok Tanos Lászlóra, Klein Miklósra, Uzoni Péterre, Gőri Bellára, Vas Marira, Zicsi-Liess Andrásra, László Gézára, Végső Lászlóra, Szendrő Istvánra, Szalontai Istvánra. A fordítók és tolmácsok közül szívesen emlékszem Németh Krisztire, Pásztor Eszterre, Tapfer Klárira, Rajki Andrásra, Mészáros Julira, Mendel Verára, Kosztics Marira, Loosz Verára, Bócsa Ildire, Molnár Krisztire, Haragos Sanyira, Szántó Andrásra, Molnár Ludmillára, Kulcsár Xeniára, Edward Vertre, Müller Sanyira, Mandel Palira, Austin Patriciára, Varga K. Misire, Vasáros Galinára, Galvácsy Galinára és még sok más kollégára, akiknek ennyi év eltelte után már nem tudom felidézni a nevét.